Névadónkról

Idősebb Szent Jakab apostol

Meghalt Jeruzsálemben, 42-ben

Betszaidában született jómódú zsidó családból. Apja halász volt a Genezáret-tó partján. Édesanyja Szent Szalóme volt, aki több jámbor asszonnyal együtt követte az Urat, szolgálta őt, és tanúja volt szenvedésének és feltámadásának is.

Jakabról a Szentírás csak elvétve tesz említést. Szent Jánosnak a szeretett tanítványnak és evangélistának volt az édestestvére. Jézus Kr. u. 28-ban hívta meg apostolnak.  Simon Péter és János  mellett ő volt a harmadik, akit Jézus megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel kísért. Péter a szikla, János a szeretet, tiszta szív-tanítvány, Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül. Jelen volt minden kiváltságos helyzetben: a Táborhegyen, az Olajfák-hegyén, amikor Jézus hármukat beljebb vitte a többi tanítványtól.

Jézus halála után az első jeruzsálemi keresztények vezetője lett. Heródes Agrippa király 41-42-ben rájuk támadt, és elfogatta őket. Jakabot karddal megölette. Így lett az első vértanú a 12 apostol között. Jakab apostolt vértanúhalála után a király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. A hajót azonban elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz elvitte egész Spanyolországig, és az akkori Iria Flaviában ért partot. Itt eltemették. Ezért hozták ide ereklyéit is, bár nem lehet tudni, hogy kik és mikor.  Kr. u. 800 körül sírja fölé egy kis kápolnát építettek, később ennek helyére egy nagyobb templomot emeltek, amit az arabok leromboltak, ellenben sírját meghagyták. 1075-1128 között épült az a csodálatos bazilika, amely ma is látható. A jeruzsálemi és a római szent helyek után ez a kereszténység harmadik leglátogattabb zarándokhelye, mert a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak Szent Jakab apostolt tartják. Emléknapja a katolikus egyházban: július 25.  Idősebb Szent Jakab védőszentje Spanyolországnak, a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is.

 

Forrás: Incze Dénes: A szentek élete